Cukorbetegség

A cukorbetegség az anyagcserében bekövetkező negatív változás, melynek során a cukor felhalmozódik a véráramban, ami két okból kifolyólag is történhet. Első körben fontos tisztázni, hogy az inzulin nevű hormon kell ahhoz, hogy a sejthez kötődve az feltudja venni a glükózt. Egyrészről a sejtek érzéketlenné válhatnak az inzulinra, ezáltal a cukor molekula nem tud belépni a sejtbe így az a véráramba marad. Másrészről a hasnyálmirigy már nem termel megfelelő mennyiségű inzulint, és e miatt nem tudnak belépni a cukrok a sejtekbe. Mindkettő magas vércukor értékekhez vezet.

A cukorbetegség a tudomány jelenlegi álláspontja szerint nem gyógyítható, azonban a megfelelő kezeléssel kordában tartható. A kezelés alappillérei a megfelelő életmód, ami magába foglalja a diétát és a mozgást, szükség esetén gyógyszeres terápiát. Azonban megfelelő diéta nélkül a vércukor értékek nem tudnak rendeződni, ha már fennáll a betegség.

Mind inzulinrezisztencia, mind egyes típusú és kettes típusú cukorbetegség esetén az esetleges gyógyszeres kezelés mellett is elengedhetetlen a megfelelő étkezés, illetve a megelőzést tekintve is ez kapja a legnagyobb hangsúlyt.

Hogyan lehet megelőzni?

Úgy gondolom a prevención van a legnagyobb hangsúly, hiszen itt még elkerülhető a szénhidrátanyagcserében bekövetkező károsodás. Alappillére a terápiának a rendszeres, és főleg alacsony glikémiás indexű ételek fogyasztása, a magas rosttartalom előtérbe helyezése. Fontos a szénhidrátok alap ismerete, megkülönböztetünk gyorsan és lassan felszívódó típusokat, de mondhatnám úgyis, hogy egyszerű vagy összetett szénhidrátokat. Logikusan végig gondolva, ami összetett az lassabban emészthető ezáltal lassabban szívódik fel, így nem emelheti meg hirtelen a vércukorszintet. Főleg a magas rosttartalmú élelmiszerek tekinthetők lassú felszívódásúnak, de egyes konyhatechnológiai eljárások úgyszintén képesek lassítani ezt a folyamatot.

Minél zsírosabb egy étel annál lassabban emészthető, de megjegyezném, hogy annál megterhelőbb is az emésztőrendszernek nem úgy, mint a rostdús élelmiszerek előtérbe helyezésénél.

Példakén említeném a burgonyát, aminek alapvetően magas a glikémiás index értéke, tehát gyorsan felszívódik és gyorsan megtudja emelni a vércukorszintet. Azonban, ha petrezselymes burgonyát készítünk, ahol zsiradékon át van forgatva, zsiradékkal bővítjük a köretünket, így lassabban tud majd tovább haladni a gyomorból és nem fogja olyan hirtelenséggel megemelni a vércukor szintet, mint egy főtt burgonya.

Tanulságként levonható, hogy rostdús étkezés a legfontosabb alapelv a rendszeresség mellett.

Étrendet gerincét alkotó nyersanyagok:

magas rosttartalmú zöldségfélék: száraz hüvelyesek( pl lencse, bab, csicseriborsó stb.) , káposztafélék, brokkoli, karfiol, paprika, paradicsom, sütőtök, cékla, kelbimbó, spárga, zöldborsó, sárgarépa, zeller, zöldbab
magas víztartalmú zöldségek: tökfélék (pl, cukkini, patisszon stb), salátafélék, uborka, spenót, sóska
gyümölcsök, de mértékkel, köztes étkezésnek kiválóak
teljes értékű gabonák és abból készült termékek: teljes kiőrlésű lisztek széles választéka és azokból készült termékek, bulgur, hajdina, kuszkusz, quinoa, barna rizs stb.
édesítésre: vagy nem édesítünk, vagy energiát nem adó édesítőszerek alkmazása pl, eritrit, stevia

Amit kerülni érdemes:

• fehérliszt és abból készült termékek, pékáruk
• cukor, barnacukor, fruktóz, glükóz-fruktóz szirup, méz és ezekből készült termékek
• cukros üdítőitalok
• alkohol fogyasztás, koktélok
• cukorral édesített tejtermékek
• édességek, kekszek, szörpök, cukorkák, péksütemények, édesipari termékek

Fontos kihangsúlyoznom a mértékletesség elvét, ugyanis semmi sem TILOS, csak megfelelő mértékben kell fogyasztani az élelmiszereket.

Ha már kialakult a cukorbetegség, inzulinrezisztencia:

Ha már kialakult a cukorbetegség, vagy inzulinrezisztencia, ott még fontosabb, mondhatni elengedhetetlen részét képezi a diéta a kezelésnek. Itt nagyban függ attól van e bármilyen gyógyszeres kezelés, ugyanis ahhoz kell, hogy igazodjon az étrend.
A cukorbetegek étrendje meghatározott rendszerességgel, meghatározott szénhidrátmennyiségek elfogyasztását jelenti. Ezt diabetológus és dietetikus együtt kell, hogy kialakítsák. A páciensnek a legfontosabb megismerni a szénhidrátokat, ahogyan az prevenciónál már feltüntettem.
Kiemelném a glikémiás index fogalmát ismét, ami azt mutatja meg, hogy az adott nyersanyag a cukorhoz viszonyítva mennyire emeli meg a vércukorszintet, és milyen gyorsan szívódik fel. Törekedni kell az alacsony index-el rendelkező élelmiszereket fogyasztani.

Fontos megjegyezni, hogy ha már kialakult a betegség, számolni kell a szénhidrát mennyiségeket, ehhez tudni kell mibe van és mibe nincs szénhidrát, és mely nyersanyagokban milyen típusú fordul elő.

Nem kell számolni, de azért fontos a mértékletesség:

– hús és húskészítmények
– tojás
– azok a tejtermékek amik szilárdak: sajt, túró
– azok a zöldségek amiknek 100 g száraz anyagra vonatkoztatva 5 g vagy az alatt van a szénhidrát tartalma

Számolni kell, meghatározott mennyiségben fogyasztható:

– azon zöldségek amiknek 100 g száraz anyagra vonatkoztatva 5 g felett van a szénhidrát tartalma
– azok a tejtermékek amik „folynak”: tej, joghurt, tejszín, tejföl
– gyümölcsök
– gabona alapú termékek

Tilos:

– cukor és azzal történő édesítés
– aszalt gyümölcs

Ehhez fontos ismerni a tápanyagtáblázat fogalmát, nagyon könnyű hozzá férni, telefonos alkalmazás is rendelkezésre áll a szénhidrátok számon követésére, mint például: yasio, kalóriabázis.

Kihangsúlyoznám még egyszer, a mértéket, rendszerességet és rostdússágot!

Simon Viktória – Dietetikus, xMe – Just for me